Kisgyerekek gondolatai a szeretetről:
- A szerelem az, amikor ketten elmennek ebédelni, az egyik odaadja a másiknak a sültkrumpliját, és nem kér cserébe semmit.
- A szerelem az, amikor anyu készít apunak kávét, és beleszürcsöl, hogy megnézze, jóízű-e.
- A szerelem az, amikor azt mondod egy fiúnak, hogy tetszik az inge, és aztán azt hordja minden nap.
- A szerelemtől még akkor is mosolyog az ember, ha fáradt.
- A szerelem az, amikor két öreg ember még annak ellenére is együtt van, hogy már mindent tudnak egymásról.
- A szerelem az, amikor anyu apunak adja a legnagyobb csirkecombot.
- Az a szeretet, amikor a nővérem nekem adja az összes ruhát, amit kinőtt, és el kell mennie, hogy újakat vegyen.
- A szeretet az, amikor a kutyám össze-vissza nyalogat, pedig egész napra magára hagytam.
- Hagyom, hogy a nővérem állandóan szorongasson engem, mert anyu azt mondta, hogy csak azért csinálja, mert szeret. Ezért a kisöcsémet én is mindig megszorongatom.
Mi is a szerelem? Erre kérdésre sokak keresik a választ, de hiába. A szerelemnek nincs pontos megfogalmazása, leírása. Nem tudjuk konkrétan elmondani csak tudjuk, hogy ez egy érzés, ami közben megnő az adrenalin és hevesebben ver a szívünk.
A szerelem lehet csodálatos, felemelő, magával ragadó, titokzatos, sejtelmes egyszerűen tökéletes. Amikor földbe gyökerezett lábbal várjuk a találkozást a nagy Ő-vel és még nem tudjuk mit is fogunk neki mondani, talán ez az érzés a szerelem. Az első randevún tett benyomás, nem mindig pozitív. Sőt. Sokan attól rettegnek, hogy el fognak valamit rontani és nagy félelmükben az összes létező hibát elkövetik, amit csak el lehet. Viszont mi a helyzet a korántsem tökéletes szerelemmel. Azzal, ahol a két fél feltehetőleg imádja egymást, mégis annyira különböző a nézőpontjuk a véleményük, hogy a legkisebb apróságon és képesek összeveszni. Ez a fajta szerelem az, ahol meg kell próbálni kompromisszumokat kötni vagy ha ez nem sikerül, akkor fájó szívvel, de búcsút kell venni a másiktól. Szóval a szerelem egyáltalán nem egy egyszerű dolog. Rengeteget kell küzdeni, csak lehet, hogy a sok harcban elveszik az a tűz, az a mágikus borzongás az a képtelen őrület, mindaz amiért eleinte érdemes volt küzdeni. Éppen ezért szakítanak a legtöbben, vagy azért, hogy ne bántsák többé a másikat. Viszont a másik fél ebbe belehal. Elfogy az ereje, beleörül a magányba. Aztán egy szép nap arra, ébred, hogy enyhül a fájdalom, kevésbé hiányzik a másik és egyre könnyebben veszi a útjába kerülő akadályokat. Örökre a szívében marad az érzés hogy mennyire szerelmes volt, de egy új életet kell kezdeni, ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.
Sajnos ezek a fajta szerelmek a gyakoribban, de mégis sok igaz szerelem van a világon, akiknek ez nem csak egy fellángolás, hanem egy életre szóló ígéret, de néha tapasztalatokat csak csalódások árán szerezhetünk és így tanulhatunk a hibáinkból, hogy később újult erővel vághassunk bele valami még izgalmasabba.
